Blokkoltad az IP-t. A bot továbbállt.

A legkielégítőbb képernyő bármelyik kattintásicsalás-elleni eszközben a kizárási lista. Bejönnek a számok, kimennek a fenyegetések. Haladásnak érződik.

Ez az a rész is, amelyik a leggyorsabban avul.

Egy IP-kizárás egy pillanatkép valamiről, ami folyamatosan mozog. A lakossági proxykészletek folyamatosan forgatják a címeiket — a készlet maga a termék, és pontosan erre tervezték, hogy túlélje ezt. Az adatközponti tartományokat újra kiosztják az ügyfelek között, így a ma blokkolt cím holnap egy jogos látogató lehet. Egy telefonjáról kattintó versenytárs egy mobilszolgáltatói IP-n ül, ami délre már más lehet. És a kizárási listáknak vannak korlátaik: nem bővítheted örökké, ezért végül minden új blokk csendben leszed egy régit.

Ami rosszabb, a lista olyan irányba avul el, amit nem látsz. Semmi sem mondja meg, hogy a listád negyvenhetedik címe már három hónapja egy valódi vásárló irodájához tartozik.

A viselkedés nem forog

A kiút nem egy jobb lista. Hanem egy másik jel figyelése. Egy látogatás vagy betöltötte az oldalt, vagy nem. Egy egér vagy mozdult, vagy nem. Egy munkamenet vagy tovább tartott egy másodpercnél, vagy nem. Egy böngésző vagy hihető tulajdonságkombinációt jelent, vagy ellentmond önmagának. Egy kattintásazonosító vagy egyszer jelenik meg, vagy háromszor bukkan fel. Ezek a jelek a látogatással utaznak, nem a címmel, így egy friss IP semmit sem hoz ugyanannak a látogatónak.

Ez az is, ami a bizonyítékot később érthetővé teszi. „Blokkoltuk ezt az IP-t” önmagában semmit sem magyaráz meg. „Ez a kattintás egy adatközponti tartományból érkezett, semmit sem töltött be, és egy már kétszer látott kattintásazonosítót használt újra” — ez a történtek leírása.

A SaveMyBudget elsősorban a viselkedés alapján jelöl, egyetlen, a saját weboldaladon lévő címkéből, és minden jelzett kattintáshoz hozzáfűzi az okot. A blokkolásnak még mindig van helye — csak jobban működik egy olyan listából, amit meg tudsz indokolni, mint egy örökölt listából.